Marianna Hoppál

Elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy bármely más életpályát válasszak. Tudatosan választottam középiskolát, mely óvónői szakmát adott. Az iskola elvégzése után ott tudtam elhelyezkedni, ahol előzőleg nyaranta munkát is vállaltam. Egy év elteltével jobbnak láttam a főváros környékén letelepedni, és munkát találni, ahol egy gyermekotthon óvodai csoportjában találtam meg a helyem, ahol szakmai fejlődésemhez teret és időt biztosítottak.

Munkahelyem támogatásával kezdtem el felsőfokú tanulmányaimat. Környezetemben sok gyerek küzdött beszéd és nyelvi problémákkal, így olyan képzést kerestem, amely elvégzése után a segítségükre lehetek.

Nyelv-és beszédfejlesztő pedagógusként, az akkor még ún. „kisegítő” iskolában tanítottam. Szükségét éreztem a tanítói szak elvégzésének, hogy járatos legyek az alapismeretek-olvasás, írás, számolás-elemeinek elsajátíttatásában.

Tanulmányaimat és munkámat folyamatosan együttesen végeztem, azaz folyamatosan dolgoztam óvodában, óvodásokkal, első osztályosokkal, speciális nevelési igényű gyerekekkel. Sok nevelési, oktatási intézményt, szervezetet megismertem, megtanultam igazgatási gondjaikat és a megoldási lehetőségeket.